„Aki önzést vet, figyelmen kívül hagyva mások szükségeit, – figyelmen kívül hagyva Istent! – gyommal telt termést fog aratni. Minden, amit az életéből felmutathat, csak a gyom lesz! De az, aki Istennek válaszolva vet, és engedi, hogy Isten Lelke elvégezze a növekedés munkáját benne, az az ember a valódi élet, az örökélet termését fogja aratni.” (Galáta 6:7-8 The Message fordítás)

„A mások kételyei és félelmei iránti odafigyelésnek terhét el kell viselnünk.” (Róm 15:2 TLB)

Ahhoz, hogy emberi kapcsolatokra, barátságra találjunk, olyan fontos képességet kell elsajátítanunk, mint a másokra való odafigyelés. Nem tudjuk embertársainkat addig szeretni, ameddig nem figyelünk rájuk.

Nagy különbség van, ha csak hallgatsz valakit, vagy ha figyelsz valakire. Hallgathatsz valakit, úgy is, hogy nem figyelsz rá igazán. Számtalanszor vitatkoztunk a gyerekeimmel és a feleségemmel, mert én csak a szavaikat hallottam meg, de nem vettem figyelembe az érzéseiket. Néha a szavak nem is számítanak. Valaki mondhatja neked „jól vagyok”, de ahogyan kimondják, abból tudod, hogy nincs minden jól. Figyelni valakire azt is jelenti, hogy meghallod azt is, amit nem mond ki.

Ezt hívják empátiának. Az empátia az, amikor a másik helyzetébe képzelem magam, az ő nézőpontjába helyezem magam. Azt kérdezed magadtól: „Hogyan érezném én magam az ő helyében?”

Amikor empátiával hallgatsz valakit, akkor megszakítás nélkül rá figyelsz és a félelmeit, az érzéseit is „meghallod”. Arra figyelsz, amit nem mond ki. Nem akarod megoldani a helyzetet. Egy gyógyulás abból is eredhet, amikor valakit csak meghallgatnak.

Rómaiakhoz írt levél 15:2 (TLB fordítás) szerint: „A mások kételyei és félelmei iránti odafigyelésnek terhét el kell viselnünk.”

Mit jelent, hogy figyeljünk oda mások kételyeire és félelmeire, és az odafigyelésnek terhét viseljük el? Van olyan helyzet, amikor az emberek, annyira szenvednek és annyira sérültek, hogy azt sem tudják, miben hisznek, és ilyenkor szükségük van egy hűséges barát odaszánására, olyan valakire, aki jelen van és empátiával figyel rájuk.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Milyen testbeszéddel adod tudtára valakinek, hogy figyelsz rá?
• Mi a haszna annak, ha azt kérdezed: ”Hogyan éreznék én, ha abban a helyzetben lennék?”
• Milyen módon tudod a megszakításokat, a figyelem eltereléseket csökkenti, amikor próbálsz valakire figyelni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.04.25)

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Timóteus 1:7)

Amikor tele vagyunk félelemmel és aggódással, akkor nem tudunk közel kerülni egymáshoz. Sőt inkább még hátrálunk is egy lépést a másiktól. Félünk attól, hogy elutasítanak, manipulálnak, megsebeznek, bántanak vagy kihasználnak minket. Ezek azok a félelmek, amelyek szétválasztanak bennünket.

A félelem maga egyidős az emberiséggel. Amikor Ádám és Éva vétkeztek és Isten kereste őket, Ádám így válaszolt neki 'Féltem és elrejtőztem.' Az emberek ősidők óta ezt teszik. Félnek, ezért elrejtőznek. Elrejtjük az igazi énünket. 

Nem engedjük az embereknek megismerni milyenek is vagyunk igazán. Nem engedjük, hogy belénk lássanak. Miért? Mert ha megmutatjuk, milyenek is vagyunk igazából és ez nem tetszik a többi embernek, akkor egy csónakba kerülünk evező nélkül, a nyílt vízen. Balszerencse. Miért félek elmondani neked ki is vagyok? Mert ha elmondom neked ki is vagyok és neked nem tetszik, attól én még benne maradok a szituációban. Számomra nincs alternatíva. Tehát maszkokat viselünk és tettetünk.

Ez a félelem három rettenetes dolgot tesz a kapcsolatainkkal:

• Védekezővé tesz minket. Félünk felfedni magunkat. Védjük azt, akik vagyunk. Amikor az emberek rámutatnak a gyengeségeinkre, akkor megvédjük magunkat és megtoroljuk a 'támadásukat'.
• A félelmeink miatt távolságot tartunk. Nem engedjük az embereket közel kerülni hozzánk. Vissza akarunk bújni a csigaházunkba. El akarjuk rejteni az érzelmeinket. Nem akarunk nyitottak és őszinték lenni. Távolság tartóak és védekezőek leszünk.
• A félelmeink nagy igényeket támasztanak. Minél bizonytalanabbak vagyunk, annál inkább megpróbálunk irányítás alatt tartani mindent. Tehát megpróbáljuk megszerezni az utolsó szót egy kapcsolatban. Megpróbálunk dominálni. Ez mindig a félelem és a bizonytalanság tünete.

Honnan tudnánk bátorságot szerezni ahhoz, hogy mi tegyük meg az első lépést egy kapcsolatban és mélyebbé tegyük benne az intimitást? Honnan tudnánk ennyi bátorságot szerezni?

Isten Lelkétől kaphatod meg. Pál azt mondja nekünk az 2Tim. 1:7-ben "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Azon is látszik, hogy Isten Lelkével vagy telve, hogy sokkal bátrabb vagy a kapcsolataidban is. Hogy szereted az embereket. Hogy szeretsz velük lenni. Nem félsz tőlük, mert Isten lelke van veled.  A Biblia azt mondja 'Isten a szeretet' és 'a SZERETET elűzi a félelmet'. Minél több van az életedben Istenből, annál kevesebb hely jut a félelmeknek benne.

Szóval ha kapcsolatot akarsz teremteni valakivel, akkor állj meg, imádkozz és mondd azt 'Istenem, adj erőt az első lépéshez.' Ezt most kell megtenned azzal az emberrel, akihez közel akarsz kerülni.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Melyik kapcsolatodban kell kérned Istentől bátorságot, hogy megtedd az első lépést az intimitás felé?
• Hogyan tudod úgy jobban megismerni Istent, hogy minél kevesebb helye maradjon a félelmeknek?
• Miből gondolod, hogy a sebezhetőség fontos egy kapcsolat mélyítésében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.04.24.)

„Ha világosságban élünk, ahogy Isten a világosságban van, közösségben vagyunk egymással. Akkor Jézusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, becsapjuk magunkat, és nincs bennünk az igazság.” (1 János 1: 7-8 – NCV fordítás)

A keresztény közösségben az embereknek meg kellene tapasztalniuk a hitelességet.

A hiteles, igaz barátság nem felszínes, nem felületes, nem csak szavakban áll. Eredeti, szívtől szívig való, néha zsigeri szintű közösség.

A hiteles, igaz barátság az, amikor az emberek őszinték arról, hogy kik ők és mi történik az életükben. Megosztják a fájdalmukat, kifejezik az érzéseiket, feltárják a bukásaikat, felfedik a kétségeiket, bevallják a félelmeiket, elismerik a gyengeségeiket és segítséget és imát kérnek.

A hitelesség szöges ellentéte annak, amit sok gyülekezetben találsz. Az őszinteség és az alázat légköre helyett színlelés, szerepjátszás, politikai játszmázás, felszínes kedvesség, sekélyes társalgás van.

Az emberek álarcok mögé bújnak, felvonják a pajzsukat, úgy tesznek, mintha minden rózsás lenne az életükben. Ez a hozzáállás a valódi barátság halála.

Az igaz barátság megtapasztalásának egyetlen módja, ha nyitottá válunk az életünk felől. A Biblia azt mondja: „Ha világosságban élünk, ahogy Isten a világosságban van, közösségben vagyunk egymással… Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, becsapjuk magunkat, és nincs bennünk az igazság.” (1 János 1: 7-8)

A világ szerint az intimitás a sötétben történik, de Isten azt mondja, hogy a világosságban. Hajlamosak vagyunk a sötétségben elrejteni a fájdalmunkat, hibáinkat, félelmeinket, kudarcainkat, tévedéseinket. A világosságban azonban mindezt előhozzuk, nyitottá tesszük és beismerjük, hogy kik vagyunk valójában.

Természetesen, hitelesnek lenni bátorságot és alázatot követel. Azt jelenti, hogy szembenézünk a nyilvánosságtól való félelemmel, az elutasítással és ismét sebezhetővé válunk.

Miért vállalna bárki is ilyen kockázatot?

Mert ez az egyetlen módja, hogy szellemileg növekedjünk és érzelmileg egészségesek legyünk. A Biblia azt mondja: „Tegyétek ezt általános gyakorlattá: Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy egységben és gyógyultan tudjatok együtt élni.” (Jakab 5:16 – The Message fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Melyik a legnehezebb ezek közül, hogy megtedd egy barátoddal: megosztani a fájdalmadat, felfedni az érzéseidet, megvallani a hibáidat, feltárni a kétségeidet, beismerni a félelmeidet, elismerni a gyengeségeidet, segítséget és imát kérni? Miért gondolod így?
• Gondolj egy esetre, amikor képes voltál megvallani gyengeségedet egy barátodnak. Mi lett a hatása az életedben?
• Hogyan teheted elérhetővé magadat ezen a héten egy barátod számára, hogy meg tudjon nyílni előtted?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2019.04.23.)

„Boldog az az ember, aki hallgat engem, az én ajtóim előtt vigyáz minden nap, és az én kapuim előtt várakozik." (Példabeszédek 8:34, NIV-fordítás)

Szeretnéd tudni, hogy mi az, amit naponta megtehetsz, és biztosan Isten áldásába vezet téged?

Tölts időt Istennel!

Isten megáldja azokat, aki naponta találkoznak vele.

A Biblia ezt mondja: „Boldog az az ember, aki hallgat engem, az én ajtóim előtt vigyáz minden nap, és az én kapum előtt várakozik.” (Példabeszédek 8:34., NIV-fordítás)

Nem kell órákat tölts Istennel minden nap, de arra igencsak szükséged van, hogy 10 vagy 15 percet legyél vele minden nap, ezért írd föl a naptáradba, és szánd oda az idődet, mert érdemes.

Mit csinálj a napi találkozásokkor? Ülj nyugodtan, és hagyd, hogy Isten szóljon hozzád, olvassad a szavát. Olvass el újra olyan üzeneteken mint amilyen ez a mai is. Imádkozz az életedben történő dolgokért, és azon személyek életében történőkéért is, akik fontosak neked. Beszélgess Istennel úgy, ahogy a barátoddal szoktál – mivel a barátja vagy.

De mindenek előtt, ezek a találkozások a hallgatásról szólnak. Hagyd, hogy Isten szóljon hozzád.

Lényegtelen, hogy a nap melyik szakában vagy együtt Istennel, reggel, délután vagy este. Az a fontos, hogy vele töltsd azt az időt, váljon bevett szokásoddá, hogy Istennel együtt legyél.

Isten meg fogja áldani, hogy az idődet vele töltöd.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi a véleményed, hogyan befolyásolta az életedet, amikor rendszeresen együtt voltál Istennel, vagy milyen hatással volt ennek a hiánya?
• Szerinted melyik napszak a legalkalmasabb az Istennel való együttlétre: reggel, délután vagy este? Miért?
• Mi tart vissza attól, hogy rendszeressé tedd, hogy minden nap Istennel tölts valamennyi időt?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.04.22.)