„Jézus azt mondta neki: »Bárki, aki engedi magát eltéríteni attól a munkától, amit én terveztem neki, az nem alkalmas Isten királyságára!«” (Lk 9,62 TLB fordítás).

Istennek csodálatos terve van az életedre, ám Jézus világossá tette, hogy összpontosítanod kell. A Sátán elszánt arra, hogy „játékon kívül” tartson téged: nem szeretné, ha a Királyság munkájában részt vennél. Az egyik módszere, hogy eredménytelenné tegyen, a figyelmed elterelése.

Egyetértesz azzal, hogy manapság bőven vannak zavaró tényezők?

Vegyük például az embereknek való megfelelést. Amikor azon vagyunk, hogy az emberek kedvében járjunk, akkor az ő terveik fontosabbá válnak Isten terveinél. Felemészt bennünket az, hogy azon gondolkodunk, amit mások akarnak és elvárnak tőlünk, ahelyett, hogy felfedeznénk, mi az Isten akarata.

A hobbijaid útban lesznek, ha a mániáddá válnak, és azoknak élsz. Semmi gond nincs azzal, ha vannak hobbijaid; hacsak nem a legfontosabb prioritássá válnak a szívedben. Vannak dolgok, amik nem rosszak; ám nem is jók. „»Minden megengedett«, de nem minden hasznos” (1Kor 10,23 HCSB fordítás). Ha egy hobbi vagy szokás nem használ, vagy nem épít, akkor az valószínűleg elterelés. Mit szeretnél az életedben? A jót vagy a legjobbat?

A múltban való  ragadás számos módon vonhatja el a figyelmedet. Lehet, hogy beleragadtál abba az álmodozásba, amikor azt mondod: „azok a régi szép idők”; ám ezzel együtt figyelmen kívül hagyod a jelenben azokat a lehetőségeket, melyek Istentől jönnek. Másrészről pedig lehet, hogy túl vagy terhelve a sajnálkozások miatt, és nem vagy képes előre menni. Mindenesetre a múlt börtön, mivel visszatart attól, hogy Istennek a mai napra vonatkozó munkájára összpontosíts.

Biztosan nem csak a másoknak való megfelelés, a hobbik megszállottjának lenni, és a múltba való beleragadás lehet zavaró tényező. Szánj most pár percet arra, hogy megkérdezed magadtól, hogy mik a legfontosabb dolgok az életedben. Írd le ezeket, hogy emlékezz rájuk, és kérd meg Istent, hogy segítsen neked összpontosítani arra, ami a legfontosabb.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Szedd össze azokat a jó dolgokat, melyeket első helyre tettél az életedben. Hogyan tántorítottak el ezek a legfontosabb dolgoktól és az Isten szolgálatától?
• Miért terelnek el bennünket olyan könnyen a jó dolgok, amelyek nem az Istentől származó legjobb dolgok a számunkra?
• Miben és hol láttad a legnagyobb előnyét annak, amikor fókuszban maradtál, és a legfontosabb dologra összpontosítottál?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.06.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
• Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
• Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

„Mert nem ismerünk mindent, és prófétálásunk sem teljes. […] Most minden, amit Istenből láthatunk, olyan, mint egy párás kép a tükörben. Később szemtől szemben fogjuk látni. Nem tudunk mindent, de akkor meg fogjuk tudni, ahogyan Isten teljesen megért minket” (1Kor 13,9.12 CEV fordítás).

Időnként Isten szándékosan rejti el arcát előlünk. Vajon miért? Szeretné, ha bíznánk benne, hittel élnénk, és nem az érzéseink irányítanának bennünket.

Például amikor Jób megtapasztalta a reményvesztettséget és a fájdalmat, jogosan tette fel számtalan kérdést: „Miért hagyja, hogy az emberek nyomorúságban éljenek? Miért ad fényt a szomorúságban lévőknek?” (Jób 3,20 GNT fordítás).

Ezek a miértek emberi természetünkből fakadnak. Ezeket a kérdéseket mindannyian feltesszük. Olyan téves képzetünk van, hogy azt hisszük, ha megértjük a fájdalmaink mögöttes okát, akkor kevésbé fogunk szenvedni, vagy legalább is könnyebben elviseljük azt.

Viszont A példabeszédek könyve 25. fejezetének 2. versében ezt olvassuk: „Isten kiváltsága, hogy a dolgokat elrejthesse” (TLB fordítás). Éppen ezért az egyetlen ok, amiért Istenről bármit is megtudhatsz, az az, hogy ő úgy döntött, feltárja előtted magát. Az igazság az: bizonyos dolgokat addig nem fogsz megismerni, ameddig nem kerülsz a mennybe.

Isten nem tartozik semmilyen magyarázattal neked. Semmiért sem. Mint ahogy a jóváhagyásodat sem kell kikérnie, mielőtt bármit is cselekszik. Isten nem kéri az engedélyed, amikor megengedi, hogy életedben bizonyos dolgok történjenek. Isten Isten, és nem mindig értjük, hogy bizonyos dolgok miért történnek.

Egy nap viszont minden világossá válik. Minden értelmet nyer. Akkor majd valóban azt mondhatod: „most már értem, Isten miért engedte meg ezt vagy azt az életemben”. Addig azonban Isten azt szeretné, hogy bízz benne.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mik lennének azok a kérdések, amiket a „Kérdéseim Istenhez, amikor a mennybe jutok” című aktába tennél?
• Hogyan növeli hitedet az Istentől kérdezett miértek számának csökkenése?
• Hogyan tudnál valakit biztatni, aki megkérdőjelezi Istent, és aki nem érti, Isten miért engedi, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.04.)

„A Segítő, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, meg fog tanítani titeket mindenre, és emlékeztetni fog mindarra, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26 GNT fordítás).

Isten a Szentlelken keresztül beszél. Gondolatokat ad. Sugallatokat ad. Ő helyezi az elmédbe a benyomásokat és az ötleteket. Amikor az ördög beszél hozzád, az a kísértés. Amikor Isten szól, akkor azt inspirációnak hívjuk.

Jézus azt mondja János evangéliuma 14. fejezetének 26. versében: „A Segítő, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, meg fog tanítani titeket mindenre, és emlékeztetni fog mindarra, amit én mondtam nektek.”

Ha keresztény vagy, akkor a tanítód és a tanácsadód a Szentlélek. Vannak, akik sok pénzt költenek életvezetési tanácsadókra, coach-okra. Neked viszont már van egy!

Jegyezd meg, hogy Jn 14,26 azt mondja, hogy a Szentlélek „emlékeztetni fog” [angolban szó szerint: „emlékezővé tesz” – a fordító megjegyzése]. A Szentlélek közvetlenül az elmédhez szól. Nem beszél hallható hangon. Miért is kellene neki? Nincs szüksége rá, hogy a füleden keresztül érjen el. Ő közvetlenül az elmédben, a gondolataidon keresztül ér el. „Szentlelke mélyen a szívünkben beszél, és azt mondja, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16 NLT fordítás).

Ha Isten egy igazságot juttat eszedbe a Szentlélek által, akkor az azért van, mert van valami, amit szeretne, ha felszínre kerülne. Ezért kell elmélyedned a Bibliában. Amikor olvasod, tanulmányozod, és megtöltöd az elméd Isten Szavával, akkor elraktározod az igazságot magadban. A Szentlélek pedig éppen a megfelelő időben előhozza azt, és emlékeztet rá.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Idézz fel egy alkalmat, amikor a Szentlélek éppen a megfelelő pillanatban hozta Isten Igéjét a gondolataidba!
• Hogyan láttad a Szentlelket cselekedni mint tanítódat és tanácsolódat?
• A Szentlélek benned való munkája hogyan segíti elmélyíteni hitedet?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2019.08.03.)

„Abban az időben Jézus így imádkozott: »Ó, Atyám, menny és föld Ura, köszönöm, hogy elrejtetted ezt azoktól, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, és kijelentetted a gyermekeknek«” (Mt 11,25 – NLT fordítás).

Jézus azt várja tőlünk, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyermekek, mert szükségünk van arra, hogy taníthatók maradjunk. Így válhatunk éretté, és így érthetjük meg Isten terveit. A gyermekek szomjazzák a tudást, égnek a vágytól, hogy tanuljanak. Nem tiltakoznak. Nem mondják, hogy „Nincs szükségem arra, hogy megtanuljak járni. Nincs szükségem arra, hogy megtanuljak beszélni. Nem taníthatsz nekem semmit az olvasásról.” Tudják, hogy nem ismernek mindent, ezért szenvedélyesen tanulnak.

Ez az, amit Jézus vár tőlünk: akarjunk figyelni, akarjunk tanulni, legyünk nyitottak mások tanácsaira, helyreigazításaira. A tanítható emberek tudják, lehetetlen mindenről mindent tudni. Az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy saját megtapasztalásból mindent megtanulj. Bölcsebb, ha mások tapasztalataiból tanulsz.

A példabeszédek könyve 15. részének 12. versében azt mondja a Biblia: „Az öntelt emberek nem szeretik a helyreigazítást, soha nem kérnek tanácsot a bölcsebbektől” (GNT fordítás). Az önteltség gyökere a bizonytalanság. Mert a gőgös emberek úgy tesznek, mintha mindent ismernének. Ugye ismerősen hangszik?

Ha félsz kimutatni azt, hogy nem tudod, hogyan kell valamit megtenni, vagy azt, hogy nem tudod a választ valamilyen kérdésre, az jele lehet annak, hogy nem vagy tanítható.

Választhatsz: Alázatos, szerény leszel, és nyitott a tanulásra, vagy gőgös tagadásban fogsz élni. Tanítható leszel, vagy elérhetetlen? Isten érted van, és támogat, hogy új dolgokat tanulj. Ahogyan a gyermek felnövekszik, és érett felnőtté válik, úgy te is folyamatosan tanulhatsz. Ezt kéri tőled Isten.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Amikor valaki megpróbál kijavítani, helyreigazítani téged, általában hogyan reagálsz? A reakciód alázatot vagy arroganciát fejez ki?
• Gondolj egy vitára, amit valakivel folytattál! A vitapartnerek hogyan mutatták meg szerénységüket? Mit eredményezett ez?
• Miért fontos a folyamatos tanulás?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2019.08.02.)