„Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben” (Lk 1,46–47).

Amikor tervezésről van szó, sok keresztény ateistaként viselkedik. Tisztában vannak azzal, hogy Jézus megmentette őket, de nem igazán hisznek benne. Úgy gondolják, hogy bármilyen módon megtervezhetik az életüket. Az igazság azonban az, hogy Isten teremtett mindenkit, és mindenkit egyedi célra készített. Mindenkinek saját sorsa van.

Istennek Mária számára is volt terve. Azzal a céllal teremtette, hogy Isten fiának az édesanyja legyen. És mi volt Mária válasza? Nem azt mondta, hogy „Már megvan a saját tervem az életemre. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami számomra a legjobb.” Nem! Ő felismerte, hogy Istennek célja van az életére nézve, és elfogadta Isten akaratát.

Hálaénekében így válaszolt: „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben” (Lk 1,46–47). Mária felismerte, hogy Isten az ő Ura és Megváltója, és buzgón teljesítette akaratát. Az életét Istenre bízta, habár tudta, hogy senki nem fogja elhinni azt, amit az angyal neki mondott.

Hiszel abban, hogy Isten saját sorsot készített számodra? A Bibliában ez áll: „Tudjátok meg, hogy Isten az Úr! Ő teremtett minket, és mi hozzá tartozunk; az ő emberi vagyunk, a juhok, akiket gondoz” (Zsolt 100,3 NCV fordítás),

Isten terve az életedre nézve sokkal jobb, mint az a terv, amit te valaha is készíteni fogsz. Tehát ha valakire rábízod az életed, ki lenne jobb, mint a te Teremtőd, aki céllal alkotott téged?

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen terveket készítettél magadnak? Mennyire tükrözi ez Istenbe vetett bizalmadat és Isten akaratát?
• Az, hogy sorsodat az Istenre bíztad, milyen hatással van az imaéletedre, más emberekkel való kapcsolataidra és a világ történéseivel kapcsolatos kilátásaidra?
• Szánj néhány percet arra, hogy dicsérő szavakat írj Istennek, melyek azt a vágyat tükrözik, hogy Isten akarata szerint teljesüljön célja az életedre nézve!

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.08.)

„Amikor a bolond bosszús, gyorsan hagyja, hogy megtudják. Az okos emberek figyelmen kívül fogják hagyni a sértést” (Péld 12,16 GNT fordítás).

Találkozni fogsz olyan emberekkel, akik annyira csalódottá tesznek, hogy így imádkozol: „Istenem, kérlek, segíts, hogy több kegyelmet tanúsíthassak irántuk!” Kik ezek az emberek az életedben?

• A lassan vezető sofőr a belső sávban?
• A kolléga, aki nem tud bocsánatot kérni?
• A hálátlan barát?
• A faragatlan és ellenszenves szomszéd?
• A követelőző, lealacsonyító és elutasító családtag?

Sok ember egészségtelen válaszokat fejlesztett ki a csalódottságra. Ők lehet, hogy kerülik a nehéz embereket, de a tagadás csupán késlelteti a problémát. Nem oldja meg. Ők lehet, hogy megpróbálnak kedvükben járni, de vannak, akik soha nem lesznek boldogok. Teljesen mindegy, hogy mit teszel, az nem elég jó.

Hogyan tudnál Jézushoz hasonlóan reagálni?

Gondolj arra a tényre, hogy Isten ezeket az embereket azért tette az életedbe, hogy felkészítsenek téged a mennyre, és csiszolják a jellemedet. Bár idegesítenek téged, Isten arra használja őket az életedben, hogy a jellemed durva éleit csiszolgassa általuk. Istent jobban érdekli a jellemed, mint a kényelmed.

Tanulj meg túlnézni a viselkedésükön, és lásd meg fájdalmukat. A megsértett emberek gyakran megsértenek másokat. Tele vannak félelemmel és bizonytalansággal. Lehet, hogy olyan nyomást hordoznak, amiről nem tudsz.

Ahelyett, hogy száműzöd ezeket az embereket az életedből, inkább tekints rájuk úgy, mint Isten ajándékaira, akik segítenek neked abban, hogy egyre inkább hasonlíts Krisztusra. A csalódás felfed benned valamit, és azt oda tudod adni Istennek, hogy megváltoztassa a szíved.

• „Istenem, segíts nekem türelmesebbnek lennem!”
• „Istenem, segíts nekem megbocsátóbbnak lennem!”
• „Istenem, segíts nekem hálásabbnak lennem!”

A csalódottság lehetőséget ad arra is, hogy kegyelemközpontú légy másokkal. Isten azért bocsátott meg neked, hogy ezt a megbocsátást tovább add másoknak is. De mindez nem történhetne meg a csalódás nélkül.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan reagálhatsz Krisztusibb módon azokra, akiket bosszantónak tartasz?
• Mit fedeztél fel, amikor megnézted az okokat valakinek a viselkedése mögött?
• A te a saját fájdalmad, hogyan befolyásolja a viselkedésedet?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.07.)

„Jézus azt mondta neki: »Bárki, aki engedi magát eltéríteni attól a munkától, amit én terveztem neki, az nem alkalmas Isten királyságára!«” (Lk 9,62 TLB fordítás).

Istennek csodálatos terve van az életedre, ám Jézus világossá tette, hogy összpontosítanod kell. A Sátán elszánt arra, hogy „játékon kívül” tartson téged: nem szeretné, ha a Királyság munkájában részt vennél. Az egyik módszere, hogy eredménytelenné tegyen, a figyelmed elterelése.

Egyetértesz azzal, hogy manapság bőven vannak zavaró tényezők?

Vegyük például az embereknek való megfelelést. Amikor azon vagyunk, hogy az emberek kedvében járjunk, akkor az ő terveik fontosabbá válnak Isten terveinél. Felemészt bennünket az, hogy azon gondolkodunk, amit mások akarnak és elvárnak tőlünk, ahelyett, hogy felfedeznénk, mi az Isten akarata.

A hobbijaid útban lesznek, ha a mániáddá válnak, és azoknak élsz. Semmi gond nincs azzal, ha vannak hobbijaid; hacsak nem a legfontosabb prioritássá válnak a szívedben. Vannak dolgok, amik nem rosszak; ám nem is jók. „»Minden megengedett«, de nem minden hasznos” (1Kor 10,23 HCSB fordítás). Ha egy hobbi vagy szokás nem használ, vagy nem épít, akkor az valószínűleg elterelés. Mit szeretnél az életedben? A jót vagy a legjobbat?

A múltban való  ragadás számos módon vonhatja el a figyelmedet. Lehet, hogy beleragadtál abba az álmodozásba, amikor azt mondod: „azok a régi szép idők”; ám ezzel együtt figyelmen kívül hagyod a jelenben azokat a lehetőségeket, melyek Istentől jönnek. Másrészről pedig lehet, hogy túl vagy terhelve a sajnálkozások miatt, és nem vagy képes előre menni. Mindenesetre a múlt börtön, mivel visszatart attól, hogy Istennek a mai napra vonatkozó munkájára összpontosíts.

Biztosan nem csak a másoknak való megfelelés, a hobbik megszállottjának lenni, és a múltba való beleragadás lehet zavaró tényező. Szánj most pár percet arra, hogy megkérdezed magadtól, hogy mik a legfontosabb dolgok az életedben. Írd le ezeket, hogy emlékezz rájuk, és kérd meg Istent, hogy segítsen neked összpontosítani arra, ami a legfontosabb.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Szedd össze azokat a jó dolgokat, melyeket első helyre tettél az életedben. Hogyan tántorítottak el ezek a legfontosabb dolgoktól és az Isten szolgálatától?
• Miért terelnek el bennünket olyan könnyen a jó dolgok, amelyek nem az Istentől származó legjobb dolgok a számunkra?
• Miben és hol láttad a legnagyobb előnyét annak, amikor fókuszban maradtál, és a legfontosabb dologra összpontosítottál?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.06.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
• Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
• Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

„Mert nem ismerünk mindent, és prófétálásunk sem teljes. […] Most minden, amit Istenből láthatunk, olyan, mint egy párás kép a tükörben. Később szemtől szemben fogjuk látni. Nem tudunk mindent, de akkor meg fogjuk tudni, ahogyan Isten teljesen megért minket” (1Kor 13,9.12 CEV fordítás).

Időnként Isten szándékosan rejti el arcát előlünk. Vajon miért? Szeretné, ha bíznánk benne, hittel élnénk, és nem az érzéseink irányítanának bennünket.

Például amikor Jób megtapasztalta a reményvesztettséget és a fájdalmat, jogosan tette fel számtalan kérdést: „Miért hagyja, hogy az emberek nyomorúságban éljenek? Miért ad fényt a szomorúságban lévőknek?” (Jób 3,20 GNT fordítás).

Ezek a miértek emberi természetünkből fakadnak. Ezeket a kérdéseket mindannyian feltesszük. Olyan téves képzetünk van, hogy azt hisszük, ha megértjük a fájdalmaink mögöttes okát, akkor kevésbé fogunk szenvedni, vagy legalább is könnyebben elviseljük azt.

Viszont A példabeszédek könyve 25. fejezetének 2. versében ezt olvassuk: „Isten kiváltsága, hogy a dolgokat elrejthesse” (TLB fordítás). Éppen ezért az egyetlen ok, amiért Istenről bármit is megtudhatsz, az az, hogy ő úgy döntött, feltárja előtted magát. Az igazság az: bizonyos dolgokat addig nem fogsz megismerni, ameddig nem kerülsz a mennybe.

Isten nem tartozik semmilyen magyarázattal neked. Semmiért sem. Mint ahogy a jóváhagyásodat sem kell kikérnie, mielőtt bármit is cselekszik. Isten nem kéri az engedélyed, amikor megengedi, hogy életedben bizonyos dolgok történjenek. Isten Isten, és nem mindig értjük, hogy bizonyos dolgok miért történnek.

Egy nap viszont minden világossá válik. Minden értelmet nyer. Akkor majd valóban azt mondhatod: „most már értem, Isten miért engedte meg ezt vagy azt az életemben”. Addig azonban Isten azt szeretné, hogy bízz benne.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mik lennének azok a kérdések, amiket a „Kérdéseim Istenhez, amikor a mennybe jutok” című aktába tennél?
• Hogyan növeli hitedet az Istentől kérdezett miértek számának csökkenése?
• Hogyan tudnál valakit biztatni, aki megkérdőjelezi Istent, és aki nem érti, Isten miért engedi, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.04.)